2011. május 26., csütörtök

Gyors délutáni mese

Szili leül mellém, és kéri, meséljek a zöld rókáról. Kiemelve az Ő hozzáadott szavai.

Egyszer volt egy zöld róka, aki Kedves volt. Ez volt a neve: Kedves. Mindenkivel kedvesen viselkedett, előzékeny volt, ezért lett Kedves a neve.
Egy napon ebéd után úgy elfáradt, mint Szilike szokott, ha sokat eszik, ezért a maradékát ott hagyta egy széken.
Jöttek a mindent begyűjtő hangyák, és el is hordták a zöld róka maradék ebédjét.
Mikor elmúlt a fáradtság, kereste a későbbre tervezett maradékot, de nem találta.
Látta viszont a nyomokat, amik a hangyák várához vezettek.
Nosza, gyorsan odafutott, bement, és látta, ahogy raktározzák el az ebédjét.
Kérdezte:
- Miért vittétek el az ebédem?
- Mert otthagytad. Neked már nem kellett, mi viszont télen nem találunk finom falatokat, ilyenkor kell összegyűjtenünk.
- De ne vegyétek el az én ételem, kellett volna az még nekem!
- Ez nem látszott,-mondta a hangyavezér- mert otthagytad. Mi pedig összeszedjük, amit otthagynak a figyelmetlenek.
- Jó, de én az útra szoktam kiszórni, amit nektek szánok, eddig a házamba nem jöttetek. Ezután se gyertek, mindig kiszórom majd a maradékot, amit már nem akarok megenni. Jó lesz így?
- Jó lesz,-mondta a hangyavezér- de inkább a hűtőgépedbe tedd a maradékot, akkor nem lesz félreértés.
És Kedves így is tett ezután.
Mindig elpakolta a maradék ételt, a hangyák pedig nem mentek a házába.


Mindig van mese, csak az utóbbi pár napban egy-egy témát beszéltünk át, ami érdekelte őket.
Például vulkánok, bolygók, hamvasztás, család.
Ezek pedig nem leírható mesék.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...