2011. május 14., szombat

A lámpa

Ez az én mesém, hogy ne maradjon égve a villany.

Volt egyszer egy kis lámpa, aki egy ház konyhájában lakott.
Ha sötét volt felkapcsolták és dolgozott, ha kisütött a nap leoltották és pihent.
Szerette a munkáját, szerette a családot, akiknek világossá tette a konyháját.
Esténként, mikor pihent, arra gondolt, milyen jó is neki, hogy ilyen kedves emberek közt élhet, és nem egy raktárban vagy üzletben porosodik, használatlanul.
Egyik este, már mindenki lefeküdt, de őt elfelejtették lekapcsolni.
Gondolta, majdcsak jön valaki, akinek kell még valami, észreveszi, és leoltja.
De nem jött senki. Szomorkodott, hogy most majd elfárad reggelre, kiég, és kidobják.
Azután rájött a megoldásra, és elkezdett villogni. Remélte, a villogásra valaki felébred, és végre pihenhet ő is. Így is lett. A család apukája észrevette a furcsaságot, mikor fordult egyet álmában, és kicsit felriadt.
Kinyitotta a szemét, hogy megnézze, mi az ami ilyen szokatlan. Látta a villogó lámpát, kiment és leoltotta. Gondolta, majd reggel lecseréli, mert kezd kiégni. A kis lámpa viszont örült, mert végre megpihenhetett, és új erővel töltődhetett a másnapi munkához.
 Reggel apuka látta, hogy a villany a konyhában rendesen világít, csak kis kihagyás lehetett az a villogás, nem is kell lecserélni. A lámpás pedig még sokáig világíthatta be a család konyháját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...