2011. június 24., péntek

Mi él az erdőben

Kisfiamat nagyon érdekli él-e krokodil az erdőben.
Megnyugtattam, nem él.
Akkor meséljek krokodilosat.

Volt egyszer egy nagy-nagy zöld krokodil. Mert a krokodilok általában zöldek. Nem is látta senki barátunkat, ha a bokrokban pihent. Egyszer arra ment egy vándorló róka, és mivel azt hitte fatörzs, leült rá megpihenni.
A krokodil nagyon mérges lett, hogy őt padnak nézik, és villámgyorsan odakapott a róka fenekéhez, ahonnan ki is harapott egy darab szőrt.
A róka elszaladt, bár a fenekét nagyon fájlalta, elszaladt egészen a farkastanyáig, ami egy messzi erdőben volt.
Ott végre megállt, és elmesélte egy arra járó farkasnak, mi történt.
A farkas nagyon bosszús lett, hogy mer idejönni egy ilyen vörös ravaszdi élőlény, ezért megharapta a fülét a rókának.
Le is harapott egy darabkát belőle, így a rókánk most már szőr és fülhiányos is volt.
Mije van még a rókának, amit le lehet harapni?
Bizony ám, a lompos farka!
Ez a buggyant róka attól is megszabadult, mert a farkastanya után betévedt a medve barlangjába.
Mivel kiírva nem volt, hogy "Medvebarlang, ne gyere be!", meg a rókák nem is tudnak olvasni, ezért ő bement.
Remélte, hogy végre meg tud pihenni, és valami kósza denevért is ehet.
Látta, van a sarokban egy ágyikó, nosza bele is hemperedett.
No ezt a medve nem vette jó néven, ugyanis nem ágy volt az, hanem maga a medve.
Olyan morcos maci vált belőle egy pillanat alatt, hogy a hatalmas mancsával oda is kapott, és bizony itt szakadt le a róka farka.
Ravaszdi kománk elszaladt, a medve a puha rókafarkat begyűrte a feje alá kispárnának, és aludt tovább.
A róka meg sem állt az első faluig, nem érdekelte, hogy megkergetik a kutyák, olyan éhes és fáradt volt, hogy semmi sem érdekelte.
Viszont olyan nevetségesen nézett ki, hogy a kutyák nem megkergették, hanem oltárian kiröhögték.
De legalább míg kacagtak rajta, ő meg tudta enni a kutyák maradékát. Utána eldőlt, mint egy liszteszsák, és aludt két napig.
Utána ott maradt a faluban, mert a kutyák megkedvelték, szerettek az idétlen rókával játszani.

2011. június 10., péntek

A szörnyeteg és a csirke

Szili szörnyeteg mániás.
Naponta sok szörnyes mesét kell kitalálnom.
Ezek közül egy:

Volt egyszer egy magányos szörnyeteg, akinek nagyon hiányzott egy jóbarát.
El is indult, hogy keressen egyet. Ahogy ment, meglátott egy csirkét, ruhában. Akkorát nevetett, hogy kiesett a fogsora, amit a nagy nevetéstől csak nagy nehezen tudott visszatenni. A csirke megkérdezte:
- Mit nevetsz, te randa szörnyeteg?
- Ilyen furát még sosem láttam mint te, ne is haragudj, de nagyon nevetséges vagy ebben a göncben.
- Azért, mert a gazdasszonyom nem akarja, hogy megfázzak? Azért nevet ki engem mindenki?- ezzel keservesen elkezdett sírni.
Ahogy ömlöttek a könnyei, a szörnyeteg nagyon megsajnálta, és mondta neki:
- Ne sírj, pipi, inkább legyünk barátok. Én is magányos vagyok, te sem bővelkedhetsz a haverokban, mászkáljunk együtt.
- Oké, de akkor ne nevess ki többé, és védj meg a gonosz kacagóktól. Jó csirke vagyok én, nincs okotok bántani engem!
- Megígérem.- mondta a szörnyeteg, és átkarolta a csirkét, hogy mások is lássák, jó barátok lettek.
Ahogy sétáltak, arra repült egy repülő szörny, és ahogy meglátta az érdekes társaságot, úgy elkezdett nevetni, hogy a szárnyai össze-vissza csapkodtak, ő pedig leesett. Már ez is elég mulatságos, de ráadásul pont egy nagy adag tehénlepényben landolt, amin a csirke-szörnyeteg páros jót derült.
- Látod, te repülő szörny, kinevettél minket, és milyen baj ért téged?
- Ó, ne is mondd, most mehetek gyalog. Kakis szárnyakkal nem lehet repülni. Meg kell mosakodnom. Megyek a folyóhoz.
- Na, azt megnézzük mi is.- mondták egyszerre.
Hármasban lementek a folyóhoz, a repülő lény mosakodott, a többiek halakat kerestek, amit utána hármasban elfalatozgattak, és jó nagyot beszélgetve meg is barátkoztak egymással és egymás furcsaságaival.

Itt a vége.

2011. június 3., péntek

Semmi, és a valamije

Volt egyszer egy Semmi. Igazából élőlény volt ő is, de olyan furcsa volt, hogy nem illett sehova. Három lába, négy füle volt, abból kettő piros, egy kék, és egy sárga. A hátán érdekes dudorok voltak, mondom, nem hasonlított semmire és senkire.
Ennek a Semminek volt egy valamije. Ő sem tudta mi az, mert nem tudta kinyitni. Kocka alakú volt, a tetején kis púpokkal, és már nagyon kíváncsi volt, mi is az.
Elvitte a Fűrészes emberhez, hogy nyissa ki neki. A Fűrészes ember meglátta Semmit, és nagyot nevetett:
- Na te aztán fura egy szerzet vagy! Ki vagy? Mi vagy?
- Semmi. Ez a nevem, én egy Semmi vagyok.
A Fűrészes ember megsajnálta, és kérdezte:
- Mondd csak, mit szeretnél?
- Nyisd ki nekem eztz a valamit, mert kíváncsi vagyok, mi ez.
- Megpróbálhatom.
És próbálta. Húzta, vonta a fűrészt, de az belecsorbult a kemény valamibe. Aztán meg el is tört. Így a Fűrészes embernek nem maradt fűrésze, ezután már csak egy sima ember volt ő is.
A Semmi továbbállt, és nagyon szomorú volt, hogy nem tudja mije is van neki.
El is dobta a valamijét, ha megtalálod, talán ki tudod nyitni!

2011. június 2., csütörtök

A katica és a kártya

Volt egyszer egy katicabogár, aki nagyon szeretett volna megtanulni kártyázni.
A bogarak ugyan nem kártyáznak, nincs is bogárkártya, de Ő látta, ahogy az emberfélék kártyáznak, és tetszett neki, hogy milyen jó mulatnak közben, milyen jókat nevetnek.
Gondolta ha lenne bogárkártya, az bizony jó móka lenne, mikor esik az eső, és nem tudnak dolgozni.
Ezt a tervet márpedig meg kell valósítani!
Első lépésként kártya kell. Az emberkártya túl nagynak bizonyult, mikor el akart vinni egyet. Megfogni sem bírta, a kis lábacskáival.
Ezért szedett különböző színű faleveleket, mindegyikből többet is, és össze akarta vágni kis darabokra, amit meg tudnak fogni a barátaival.
Igen ám, de mivel lehet összevágni, ha nincs ollód?
"Elrepülök, megkérem a rákot a folyóparton."
A rák épp ráért, összeaprította a a Katica levélkéit, apró, bogárkézbe való méretűre.
A katica egy éles kaviccsal jeleket karcolt rájuk, és kész is volt.
Három napig játékokat talált ki, majd mikor elég jól betanulta a szabályokat, elindult játszótársakat keresni.
Ami nem is volt olyan könnyű, mert nyár volt, minden bogár dolgozott ha jó volt az idő.
Megkérdezett egy hangyát, de nem ért rá:
- Ó, Katica, dolgoznom kell, össze kell szednem az elhullott morzsákat és magokat télire a családomnak!
Majd megkérdezett egy pókot, de ő is hasonlóképp felelt, miután a hetedik lábával megtörölte a homlokát:
- Nem érek rá, sajnálom, egy buta porszívó beszívta a hálóm, és a benne őrzött légyeledelem,
új hálót kell készítenem!
Az egyre szomorúbb Katica ment a tücskökhöz.
- Tücsök barátom, ráérsz kicsit kártyázni velem? Te úgyis mindig csak zenélsz!
- Hát, épp ráérek, mert elszakadt a hegedűm egyik húrja, most nincs zene.
Gyere, játsszunk.
A Katica pedig megtanította kártyázni, és nagyon jól mulattak. Játék közben több bogár is nézte őket, majd páran meg is próbálták. Szerencséjükre épp esett az eső, így ráértek.
Jó kis buli kerekedett, végre nem unatkoztak esőben a bogarak!
Itt a vége...

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...