2011. június 10., péntek

A szörnyeteg és a csirke

Szili szörnyeteg mániás.
Naponta sok szörnyes mesét kell kitalálnom.
Ezek közül egy:

Volt egyszer egy magányos szörnyeteg, akinek nagyon hiányzott egy jóbarát.
El is indult, hogy keressen egyet. Ahogy ment, meglátott egy csirkét, ruhában. Akkorát nevetett, hogy kiesett a fogsora, amit a nagy nevetéstől csak nagy nehezen tudott visszatenni. A csirke megkérdezte:
- Mit nevetsz, te randa szörnyeteg?
- Ilyen furát még sosem láttam mint te, ne is haragudj, de nagyon nevetséges vagy ebben a göncben.
- Azért, mert a gazdasszonyom nem akarja, hogy megfázzak? Azért nevet ki engem mindenki?- ezzel keservesen elkezdett sírni.
Ahogy ömlöttek a könnyei, a szörnyeteg nagyon megsajnálta, és mondta neki:
- Ne sírj, pipi, inkább legyünk barátok. Én is magányos vagyok, te sem bővelkedhetsz a haverokban, mászkáljunk együtt.
- Oké, de akkor ne nevess ki többé, és védj meg a gonosz kacagóktól. Jó csirke vagyok én, nincs okotok bántani engem!
- Megígérem.- mondta a szörnyeteg, és átkarolta a csirkét, hogy mások is lássák, jó barátok lettek.
Ahogy sétáltak, arra repült egy repülő szörny, és ahogy meglátta az érdekes társaságot, úgy elkezdett nevetni, hogy a szárnyai össze-vissza csapkodtak, ő pedig leesett. Már ez is elég mulatságos, de ráadásul pont egy nagy adag tehénlepényben landolt, amin a csirke-szörnyeteg páros jót derült.
- Látod, te repülő szörny, kinevettél minket, és milyen baj ért téged?
- Ó, ne is mondd, most mehetek gyalog. Kakis szárnyakkal nem lehet repülni. Meg kell mosakodnom. Megyek a folyóhoz.
- Na, azt megnézzük mi is.- mondták egyszerre.
Hármasban lementek a folyóhoz, a repülő lény mosakodott, a többiek halakat kerestek, amit utána hármasban elfalatozgattak, és jó nagyot beszélgetve meg is barátkoztak egymással és egymás furcsaságaival.

Itt a vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...