2011. augusztus 27., szombat

Lusta Jancsi

Volt egyszer egy gyerek, földig ért a lába,
Jancsi volt a neve, bőr nőtt a fogára.
Az volt a szája, éppen mint neked,
ne kacagj míg én mesélek, te gyerek!

Jancsinak a fülei közé szorult a feje,
talán épp emiatt, de nem törődött vele.
A kezei is csak ott lógtak,
Túl sokat nem dolgoztak.
Csak az orrában fordultak meg néha,
Mert a Jancsi mindig azt túrta.

Hevert a fa alatt kint a réten,
Ujja az orrában, tekintete az égen.
Unatkozott a lelkem, ezért az anyja
Egy hosszú nap végén így fogadta:
- Ennyi volt, Jancsikám, eddig néztem,
ahogy a napot lopod, de most lett elegem.
Menj, keress munkát!- közbeszólt Jancsi
- Mit, tán tereljek libát?
- Jó lesz az egy ilyen semmirekellőnek,
a libák talán jobban elviselnek!
 Mellettük aztán nézheted az eget,
legalább értelmesen töltöd az életed.
- A libák őrzése nem nekem való,
meglássa anyám, lesz belőlem báró!
- Úgy legyen fiam, de innen menj,
nem etetlek többé, az egyszer szent!

És a Jancsi fogta a kalapját és a botját,
tarisznyába nem kapott pogácsát.
No nem baj, majd lesz valahogy,
elindult hát az úton, a Nap után, gyalog.
"Báró leszek"-gondolta- és köpött egy nagyot,
poros volt az út, vize pedig nem volt.
"Lóháton jövök vissza, meglátod anyám,
nem hagylak magadra itt ezen a tanyán!"
Ilyen gondolatokkal ballagott Jancsi,
míg meglátott egy tanyát,
"Itt lesz munka és pancsi"-gondolta,
és megállt.

Bekéredzkedett és munkát kért,
rá is bízták rögtön a jó nagy tehént.
- Legeltessed fiam, s vigyázz rá jól,
mert a farkas elragadja, s üres lesz az ól.
- Megyek már gazduram, ne féltsen engemet,
Dagadtra etetem magának a tehenet.
De Jancsi lusta volt, csak heverészett,
a tehénre Jancsi helyett a farkas figyelt.
Míg Jancsi ebédjét ette, a tehénnek háttal,
A farkas a tehenet el is vitte, egy társsal.
Hoppá, ebéd után Jancsi látta,
ahogy a két farkas a tehenet vonszolja.
Odamenni nem mert, a farkastól félt,
hiszen gyermekként azzal ijesztgették.

A gazda meg sem hallgatta,
hisz tehén nélkül jött, s az útját kiadta.
- És a fizetség?-kiabálta Jancsi a gazdának
- A botom a hátadon!-válaszolta a gazda a fiúnak.
Ment mendegélt tovább, és nagyon éhes volt
Legalább a tehénből kapott volna egy falatot...
Így gondolt a Jancsi és meg is látott,
egy palotát, vagy csak délibábot?
"Majd odaérek, és lesz belőlem báró,
nem a pásztor munka a nekem való!"

Sosem ért oda, mert az délibáb volt,
a poros úton hiába kutyagolt.
De útjába került egy másik tanya,
itt már libaőrzés volt a munka,
tehenek nem voltak, csak a liba.
Hevert a Jancsi a fűben, de a libákat nézte,
éhes volt nagyon, egynek nyakát szegte.
Megsütötte, és el is fogyott,
még a kutyának is adott egy darabot.

Számolja este a gazda, egy hiányzott,
kicsit gondolkodott, majd így szólt:
- Száz libám volt, s egy nincs meg,
hol hagytad el, te bolond gyerek?
- Megettem gazdám, tán majd haljak éhen?
Maguk is megették volna télen!
- Na tágulj innen, te szemtelen ficsúr,
fizetség nincs, csak  a poros út!
Menj keress más gazdát,
valaki talán rád bíz egy üres tanyát!

Jancsi megint ment, és még ma is megy,
de útjába került a lányos házak közül egy.
Fiú arra nem volt, örültek Jancsinak,
feleséget kapott, és földet, mit túrhatott naphosszat.
Így Jancsiból, báró helyett gazda lett,
Már nem lustálkodottt, nem hevert.
Dolgozott napkeltétől-napnyugtáig,
az asszonya otthon az orrát túrta könyékig.
Megtalálta a zsák a foltját, látta ezt mindenki,
ki ismerte Jancsit, s lusta nejét, Loncit.

Itt a mese vége, mára elég volt,
Lábad érjen földig, s azzal rúgd a port!
Aludj jól, te kétfülű gyermek,
Jó legyél, és álmodj szépeket.


2011. augusztus 19., péntek

A bagoly és a busz

Két szót illetve témát kaptam, amiből mesét kellett alkotni:
busz és
bagoly

Volt egyszer egy bagoly, aki az erdő bölcse volt. Hozzá fordult mindenki, akinek kérdése akadt a világról, az életről, vagy bármiről.
Ő pedig becsületesen megválaszolta a neki intézett kérdéseket, ha esetleg valamire nem tudta a választ, utánarepült. Átszárnyazott egy-egy szomszédos erdőbe, nem volt lusta akár három-négy erdővel is odébb repülni, csak, hogy tudjon választ adni.
Egyik nap jött a nyuszi, a szürke, és megkérdezte:
- Bagoly, tudod-e, miért forog a Föld?
- Nem tudom nyuszi, de holnapra megkérdezem tanultabb bagoly kollégámat.
- Akkor holnap jövök, köszönöm.
Bölcs baglyunk pedig repült. Egy, két, három, majd négy erdővel odébb, de senki nem tudta. Egy bagoly sem jutott még el odáig, hogy ezt a kérdést megválaszolja. Ezért még el akart menni egy ötödik erdőbe, de nagyon elfáradt. Az ötödik erdő pedig messze volt. Ezért le akart pihenni. De a kérdést is meg akarta válaszolni, ne kelljen a nyuszinak csalódnia. Már kezdődött a városi rész, és épp jött egy busz.
A bagoly felszállt a tetejére, ott üldögélve utazott az ötödik erdőig, aminek a baglyától meg is kapta a keresett választ.
Most pedig haza kellett jutnia.
Már nagyon-nagyon fáradt volt, de szerencsére megint jött egy busz, ami segített neki eljutni egészen a harmadik erdőig. Ahonnan hazarepült, a fáján elaludt, majd reggel mikor kelt a nap, fogadta a nyuszit.
Akinek megadta a várt választ, majd visszatért aludni, mert az előző nap nagyon elfárasztotta.
És hogy mi volt a válasz?
Azt majd máskor mesélem el.

2011. augusztus 7., vasárnap

Póni Tóni - vers Szabolcsnak

Volt egyszer egy póni,
úgy hívták, hogy Tóni
Elindult sétálni,
szeretett volna ugrálni.
De a pónik nem ugranak,
inkább csak gyalogolnak.
Néha meg ügetnek,
mikor nagyon sietnek.
Aztán meg vágtáznak,
és nagyon lármáznak.
Póni Tóni nagyot ugrott,
és el is hagyott egy patkót.
Lólábról a patkó eltűnt,
Póni Tóni meg is rendült.
Patkó nélkül nem mehet,
a lábának az rettenet!
Kovácsot kell keresni,
Anya, gyere segíteni!
A kovácsot megtalálta,
ki a patkót helyrehozta.
Póni Tóni megint ugrál,
patkói fixek most már.
Anyukája meg is inti,
Tónikám, legyen nyugi.
Ha ugrálsz, elesel!
Ugyan, Anya, ne hidd el!
Ugrálni jó vigasság,
a nagylovak is megmondták.
Ne félts engem, Anyukám,
megvéd a ló-őrangyalkám.
Hadd ugráljak, gyerek vagyok,
a lábaim erre valók!
Igazad van, Tónikám,
csak féltelek, pacikám.
Gyere, Anya, vágtázzunk!
aztán majd jót vacsizunk.
Elindultak, vágtáztak,
az angyalok hárfáztak.
Vigyázták Tóni lábát,
megnyugtatták anyukáját.
Hazatértek az istállóba,
a finom meleg, illatosba.
Kaptak egy nagy tál zabot,
nem is hagytak maradékot.
Aztán nagyon elfáradtak,
és ló-módra elaludtak.
Állva, bent a karámban,
álmukra a csillagok vigyáztak.
A lovaknak jó napja volt,
aludj most már te is, Szabolcs.
Kint már a Hold fénylik,
a Napocska is alszik.
Majd reggel találkozunk,
addig lovakkal álmodunk.
Kedveset, szépet és jót,
Jó éjszakát kívánok!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...