2011. szeptember 2., péntek

A kacsa és a pulyka

Csalánra vágyott a kacsa
üres volt a madár gyomra.
Folyóparton csalánt látott,
de ott a pulyka falatozott.
Vele ujjat húzni nem jó,
tudja ezt minden hápogó!
Éhesen leste a pulykát,
ahogy pöffeszkedve falja a csalánt.
A szeme majd kiesett,
de csak oda lesegetett.
"Ki kell találni valamit."gondolta a hápi,
és repült egy kört, fent, ahonnan mindent látni.
A szárnya hangjától a pulyka megijedt,
vén volt már, a szeme vaksin rebbent.
Azt hitte sasmadár a kacsa,
nagy csőrű, pulykaevő-fajta.
A csalánból gyorsan elfutott,
a kacsánknak tálalva volt.
Szegény vaksi pulyka meg csak szaladt,
még most is futna, de elfáradt.
Bekéredzkedett egy közeli ólba,
"Segítsetek, egy sas üldöz"- mondta.
Itt pedig a kacsák laktak,
a pulykától megriadtak.
Beengedték, bár nagyon féltek,
sok jót nem reméltek.
Ott kuksoltak s várták, hogy kacsamama,
hazaérjen, de soká jött,a csalán lefoglalta.
Azért megjött, messziről kiabálta:
"Gyertek, a csalánban nincs már pulyka-páva!"
"Ehetünk, mit a szemünk meglát,
megszereztem a jó csalánt!"
Odaért, a pulykát meglátta,
aki még mindig a sast várta.
Meghallotta kacsamamát,
s pulyka-méreg futotta el agyát.
De vaksi volt, mint mondtam,
és a kacsamama ezt már tudta.
Ezért aztán mögé került,
meglökte, s az jól belendült.
Meg sem állt a tó partjáig,
Vízbe esett, s ez nem volt jó hír.
Úszni ugyanis nem tudott,
Így aztán kapálózott.
Megmenekült, nagy nehezen,
de a lelkén csorba esett.
Egy csapat kacsa legyőzte!
Gondolta, és világgá ment.
Meg sem állt a határig,
átlépte, s leült pihenni.
Míg ő ott pihenget,
te is alhatsz, kicsi gyermek.
jó éjszakát kívánok,
kiskacsás legyen álmod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...