2011. szeptember 16., péntek

Mese-mese 2

A mi kis mesénk déli mese lett!
Már annyi meséje, története volt, hogy délben is beengedték, amikor kicsit több mese kell, mint reggel.
Be is kopogott egy óvodába, de kicsit korán érkezett.
Leültették egy padra, ahol várnia kellett, hogy a gyerekek mind megebédeljenek, fogat mossanak.
Pár lurkó még beszélt kicsit, ahogy az 4 éves ovistól várható, emiatt még pár percet csúszott a mesélés.
A mesénk még kezdő déli-mese volt, ezért kicsit aggódott, hogy nem fog visszaérni a meseközpontba a délutáni zárás előtt, mikor a déli mesék lepihennek, és az estiek készülődnek.
Nem tudta, hogy mindenkit megvárnak, nem problémáznak ha késik egy-egy mese, mert gyerekek mellett, főleg ha kicsik, mindenféle dolog közbejöhet.
Szóval még aggódott, majd mikor végre behívták, akkor megnyugodott.
A gyerekek 4 mesét is kértek, ma nehezen aludtak el, mert meleg volt.
Mikor végre minden kis szempár lecsukódott, a mese megkapta a gyümölcsöket, és ment is a központba.
Szaladt, robogott, hogy odaérjen.
Majdnem el is esett egy nagyobb kőben, amit nem vett észre, de az utolsó pillanatban visszanyerte az egyensúlyát.
Odaért a meseközpontba, amiről azt hitte, már zárva lesz, és várhat estig.
De a déli mesék még kint álltak, beszélgettek, a mesékért kapott gyümölcsöket, kekszeket eszegették.
Mikor megérkezett a kifulladt, csapzott kis mesénk, csodálkoztak is:
- Miért ez a nagy rohanás?
- Hogy ideérjek időben!
- Itt nincs olyan, hogy késés. Mindenkit türelmesen megvárnak, úgyhogy menj nyugodtan -mondta egy idősebb mese kedvesen.
A mese bement, leszámolta a kapott gyümölcseit, kiválasztotta az új meséket, majd ment pihenni, beszélgetni.
Rájött, hogy felesleges volt annyira rohanni, a meseközpont megvárta, nem ment nélküle sehova.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...