2011. szeptember 6., kedd

Mese-mese

Volt egyszer egy kis mese.
Házról-házra járt, mindenhová bekopogott, kérnek-e mesét.
Ha kértek, ő maradt, elővette mesezsákjából a meséket, és az anyuka vagy apuka elmesélte, ami megtetszett.
Minél több története, meséje volt egy mesének, úgy léphetett előre.
A legelső lépés a reggeli meseség volt, utána ebéd utáni meseség, majd minden mese álma, a tiszteletre méltó esti meseség.
A mi kis mesénk még csak reggeli mese volt.
Mivel reggel ritkán kapnak a gyerekek mesét, ezért lassan haladt.
Sok helyre bekopogott, de csak kevés ajtón engedték be.
Nem értek rá, indultak munkába, óvodába, vagy házimunka volt.
Néha, egy-egy beteg gyerekhez behívták, vagy mikor a szülő épp ráért.
Akkor meséltek egyet a gyereküknek a történetei közül, majd adtak neki egy sütit, gyümölcsöt, vagy kekszet, ami volt otthon.
Ő ezekért újabb meséket kapott a mese központban, és nőtt a zsákja.
Szóval nem volt hálás feladat a reggeli meseség, minden mese esti akart lenni.
Mert este lágyulnak a fények, finom esti tisztaságillat van, nyugalom, kellemes légkör mindenhol.
És esténként előfordul kettő vagy akár három mese is, amiért persze még több ajándék járt a kis meséknek.
A mi mesénk, ezen a napon három almát gyűjtött, kivételes nap volt, a sok házból háromba is behívták, reggel.
Ezért három új történettel lett gazdagabb, és mivel elérte a zsákja a befogadó képességét, nem fért több bele, új zsákot kellett kérnie.
Ami azt jelentette, hogy déli, azaz ebéd utáni mese lett belőle.
Így már mehetett akár óvodákba is, ahol minden délben, ebéd után mesélnek a gyerekeknek.
Nagyon boldogan ment haza a meseközpontból a mesetanyára, ahol lakott.
Ott lepihent, elrendezte szépen a meséit, majd várta a másnapot, a többi mesével együtt.

folyt. köv.

1 megjegyzés:

  1. Ez megint nagyon aranyos,várom a folytatást,szép álmokat mind-ötöknek !

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...