2011. szeptember 16., péntek

A szökevény mackó

Medveország határában elszökött egy kis medve
anyukája mézért küldte, de nem volt hozzá sok kedve.
Inkább evett volna répát, dinnyét, vagy almát,
azoknál semmi nem csipkedte össze az arcát!
Mert a méz trükkös maci-csemege,
finom nagyon, de megszerezni az ám a munka neheze!
Őrzik veszettül a méhek és darazsak,
fullánkjaikkal hatalmasat szúrnak!
Ezért a kis medvebocs elbóklászott,
gondolta, keres egy fullánkmentes világot.
"Nem kell méz!"- gondolta mérgesen
"Majd megint csak megcsípnek, tévesen."
Mert tudta ő, hogy a méhek félnek,
a nagy bundásban ellenséget vélnek.
Pedig ő csak egy éhes brummogó,
jobb esetben nem méhecske csapkodó!
Csak a méz kellene neki ebédre,
nem száz fullánk a fenekébe!

Ment a maci hegyen-völgyön át,
közben a Hold követte az útját.
Mert bizony estébe fordult az idő,
mackónk meg is ijedt, a sötét nem nyerő!
Ilyenkor már a barlangban mackómama,
vacsorát készít, amiben segít a papa.
Kicsi bocs a játék mellől szokta nézni őket,
de most itt van, s a füle már megdermedt!
Hideg volt nagyon az este, a Hold nem melegített,
és ez a macibunda nem tapasztalta a hideget.
Mert a barlangban összebújtak ők hárman,
este, vacsi után, s mesélt a mamája.
"A szüleimet akarom!"-sírta a kis bocs,
"Inkább elviselek ezer meg egy fullánkot!"
Ekkor egy bagoly meghallotta a sirámát,
"Hazakísérjelek?" kérdezte medvetalpú barátját.
"Tudod merre a barlangunk?" csodálkozott a mackó,
a baglyot sosem látta még, de szimpatikus a fickó!
Haza akarja kísérni a mamájához,
tán nem a medvefül kell neki a vacsorához!
Elindultak lassan, át a hegyen-völgyön,
a bagoly repült, a maci követte a földön.
Olyan hangosan csörtetett az avarban,
hogy az őt kereső maciszülők meghallották nyomban!
Mert nem jutott ám messze a kis bocs,
csak ő gondolta nagynak a távot.
Volt nagy ölelés, sírás és ígéret:

"Nem megyek el többé, mert félek!"
"Nincs mitől félned, brummogó lelkem,
a bagoly régi barátunk ezen a helyen."
"Ő vigyáz rád, ha mi nem látunk téged,
bár a méhektől ugyan nem véd meg."
"Nem baj Mama, kibírom a csípést,
vagy veszek fel egy védőruha félét."
Ebben maradtak, s lefeküdtek végre,
kis mackó nem az ágyába, hanem a szülők helyére.
Nagy volt az ijedtség, de jó vége lett,
maci hazatért, és már nem fülelt.
Aludt a kis brummogó pöttömke,
álmát többé nem zavarta a huhogás, s a Hold fénye.
Ezek jó barátok lettek,
mikor kint érte az este, segítettek.
Itt a mesém vége mára,
futás, te is az ágyba.
Hallgasd a baglyot odakint,
vigyázza álmodat, és a lépteid.
Egész éjjel nekünk huhog,
nem kell félned, ha hallod.


2 megjegyzés:

  1. De édes kis mese! Nekem tetszik!:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Nem vagyok verses típus, de valamiért rímekben jönnek mostanában :)

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...