2011. október 4., kedd

Dínós bolond mese

Szili kártyázni akart este 9-kor, ezért, hogy köszörüljem a csorbát, beleszőttem a mesébe inkább.

Volt egyszer egy nagy dínófarm, valahol az őskorban.
Együtt élt ott mindenféle dínóféle, a T-rextől kezdve a Triceratopsig, növényevők, húsevők, szárnyasok és bozótlakók, szóval mindenféle.
Esténként elásták a csatabárdot, és hogy ne unatkozzanak, kártyáztak.
Dámásat.
Hogy az milyen?
Nem tudom, mert a dínók nem tudtak írni, sem rajzolni, ezért nem maradt fent írásos emlék erről.
De azt tudom, hogy kártyáztak.
Egyszer egy T-rexnek elgurult a gyógyszere, és mikor veszített, olyan morcos lett, hogy nagyot dobbantott az 5 méteres talpával.
Igen, azok hatalmas dínók voltak.
Nem a Jura-korban volt ez, hanem sokkal hamarabb, a Búra-korban.
Szóval a nagy dobbantástól megindult a Föld.
Igazi hatalmas földrengés keletkezett, hullámzott a talaj, ledőltek a hegyek, borultak a fák, sírtak a felhők.
Kiabált és menekült minden dínóféle, csak egy okos Koboldmaki ment oda bátran a bolond Rexhez, és kiabálta neki:
- Dobbants még egyet, akkor kiegyenlítődik az előző dobbantásod hatása! És megáll ez a bolondok háza!
A T-rex megfogadta a tanácsot, és csodák csodájára, tényleg elcsendesedett minden.
Visszajött a többi őshüllő, és aki csak meglátta, elkezdte kergetni a Rexet.
Az meg szaladt, hisz a túlerőtől még ő is félt.
Elért a Föld széléhez, ahol véget ért a szárazföld, és kezdődött a Nagy víz, amit mi óceánnak ismerünk.
Megállt, hiszen úszni nem tudott, de a többiek odaértek, és jól belökték a vízbe.
Kapálózott a bolond Rex, rövid karjaival nem tudott úszni, bár a fejében lévő levegő azért kicsit fenntartotta a felszínen.
Na, most ért oda a kis Koboldmaki, aki megsajnálta, és lökött neki egy sziklát, hogy abba kapaszkodjon. De a szikla ráesett a Rexre, aki jól elsüllyedt, és a víz mélyén tudjátok mi történt vele?
Bekapta egy nagy-nagy ősbálna!
Jól megrágta, lenyelte, a csontjait kiköpte.
Egy hatalmas farokcsapással megköszönte a fincsi kaját a parton álló hüllőseregnek, és elúszott.
A Rexet nem sajnálta senki, mert bolond volt a lelkem, mindig balhézott valamiért.
Nem szerették.
No, a mesének is vége, mint a Rexnek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...