2011. október 16., vasárnap

Nyuszi Gyuszi és Pocok Peti kalandjai

Ez egy régi mesénk, rendszeres visszatérő lesz.

Nyuszi Gyuszi és Pocok Peti unatkoztak.
A szüleik készültek a télre, rendezgették a kamráikat, ki-ki a sajátját.
Ők pedig elindultak csatangolni a mezőre.
Onnan átmentek a tó mellé, ahol jobb volt bújócskázni meg játszadozni.
Egyszer csak észrevettek egy halat a part menti kövek között.
Odaszaladtak és látták, hogy a hal csapkod és tátog.
Visszadobták a vízbe, ahol a halacsaka gyorsan elúszott.
Mivel ez nem varázsmese, nem teljesítette egy kívánságukat sem.
Ők viszont megállapították, hogy segíteni jó dolog, csupa jó érzéssel tölti el azt, aki segít.
- Segítsünk másokon.- mondta Pocok Peti.
- Oké, legyünk az állatvilág hősei! - lelkendezett Nyuszi Gyuszi.
És így lett.
Amerre mentek, mindig figyeltek a körülöttük lévőkre, hogy észrevegyék, ha baj van.
Segítettek vizes szárnyú lepkének, hangyabolytól elcsatangoló kis hangyának, fáról leesett kismadárnak, sebesült katicabogárnak.
A legnagyobb jótettük pedig, hát olyan nem volt.
Mindegyik jótett a legnagyobb, abban a pillanatban, mikor szükség van rá.
Nyuszi Gyuszi és Pocok Peti tényleg hősök voltak, mert rájöttek arra a nagy igazságra, hogy a segítség annak is jó akin segítenek, de annak is jó, aki segít.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...