2011. november 4., péntek

A mackók és a denevér

A denevér egy barlangban lakott, az erdő közelében.
Ő és társai tartották rendben az erdő lepke és bogárállományát, ne szaporodjanak el túlzottan.
Azelőtt sok denevér volt ebben a barlangban, de az évek alatt elkoptak.
Volt aki elköltözött, volt aki meghalt, és a mi denevérünk már kezdte megszokni, hogy nincs vele senki.
Mikor is, jött a medve.
Anyamedve volt, két boccsal. Helyet kerestek télire, ahol meghúzhatják magukat.
Mi lett a régi helyükkel?
Kiirtották az erdőt, elhordták a hegyet, nem maradt barlang sem.
Földönfutóvá vált a macicsalád.
A régi helyük szépségét siratva vándoroltak, de új barlangot nem leltek.
A denevérünk épp egy fán lógott, mikor meglátta őket, ahogy szomorkásan ballagtak. A denevérre rá sem néztek, ha rá is néztek volna, akkor is levélnek gondolják.
De ez a levél odarepült föléjük, s megszólalt!
- Sziasztok. Merre mentek?
- Helyet keresünk, ahol télire meghúzódhatnánk.
Elhordták az emberek a barlangunkat.
- Ó, ti szegények, hát miért nem harcoltatok?
- Mert nagy gépekkel jöttek, éppen el tudtunk menekülni, mielőtt minket a földbe tipornak.
- Itt van egy barlang, csak takarják a fák. És csak én lakom ott, gondolom nem zavarlak titeket.
Megosztom veletek szívesen.
- Köszönjük szépen!- hálálkodtak a mackók, és be is hordták a kevéske holmijukat.
- Ennyink van. - tárta szét kezét mackómama, a gyerekek pedig már be is kucorodtak egy-egy sziklabeugróba.
A nagy hortyogás, amit egész télen hallgatott, jót tett a denevér lelkének, hisz végre nem volt egyedül.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...