2011. december 27., kedd

Karácsony

Karácsonyi borzalom
nincsen fa, s jutalom.
Rosszak voltak a gyerekek,
a Jézuska nem erre megy.
Kihagyja a kis házat,
s a túloldalon néhányat.
Csak néznek a gyerekek,
mi történt, nem értenek.
Hisz a dolog érthetetlen,
eddig sosem történt ilyen!
Itt valami tévedés lesz,
mert itt sok a jó gyerek!
Ki ők nem maradhatnak,
erről szól a Karácsony-nap.
Minden bűnünk jóvátéve,
s világít a fenyő fénye.
Tudják ezt a kisgyerekek,
egyik a naptárt nézi meg.
"Tévedtünk, még nincs Karácsony!"
kiáltja, s egyet táncol.
"Elnéztük a naptárt lányok-fiúk!"
Majd holnap jön a kis Jézus!
Minden gyermek megnyugszik,
kis lelkük elcsendesedik.
Egy pillanatra megijedtek,
de már tudják, csak jók lehettek.
Mert olyan gyermek-bűn nincsen,
mely nélkülözné a Karácsony-kincset.
Mindenkinek van jutalma,
hol egy baba, hol egy labda.
Vagy egy szép új hintaló,
kisvonat, robogó.
Gyermekkacaj száll a fényben,
Anya-Apa örömére.
Mert ők tudták, tévedés van,
a naptárban van még egy nap.
Csak a gyerekek nézték el,
majd rájöttek, s minden rendben.
Örömünnep a családban végre,
minden jó, ha jó a vége.
Legyetek jók gyerekek,
a Karácsonyra készüljetek.
Eljő az minden évben hozzátok,
jutalmatok mindig megkapjátok.

Én pedig Kellemes Ünnepeket Kívánok!
gyermekfotó a fáról :))



2011. december 1., csütörtök

A kis teve versenyez

Krisztián meséje a fiúknak

Élt egy kis teve a sivatagban, az anyukájával.
Kétpúpúak voltak, szépek, erősek.
Büszke is volt a kis teve a családjára, a teveségére, és sokat beszélgetett erről anyukájával.
- Miért van púpunk?
- Abban tároljuk a folyadékot, emiatt tudunk sokáig fennmaradni a sivatagban is.
- És ha kifogy belőle a víz?
- Nem fogy ki soha teljesen, mert olyan hosszú ideig elég, amennyi idő alatt találunk új forrást, ahol tudunk inni.
A kis teve megnyugodott, és meglátogatta egypúpú barátját, a dromedárt.
- Szia dromedár!
- Szia kétpúpú barátom, hogy vagy?
- Szaladtam hozzád, elmondani, milyen jó nekem, hogy két púpom van, mert így hosszú időre is bemehetek a sivatagba. A vizem sokáig elég, nem kell sietnem sehová úgy mint neked.
- Akkor gyere, fussunk versenyt!- kérte a dromedár.
A kis teve magabiztosan állt oda, majd a rajt szóra elindultak.
Futottak, futottak jó messzire, de a kis teve hamar kifulladt, lemaradt.
- Várj, dromedár, várj! Nem bírom. Nem értem mi van velem? Pedig erős vagyok ám! És teli a púpom.
- Pont ez a baj ezzel. A két teli púpod nehéz, nem tudsz miatta gyorsan futni.
Nekem egy púpom van, az könnyebb, ezért én gyorsabb vagyok.
- Értem dromedár, ne haragudj ha gúnyoltalak.
- Semmi baj teve barátom, gyere holnap is, majd labdázunk.
A kis teve elindult, most a másik barátjához, az alpakához.
- Szia alpaka, hogy vagy?
- Szia sivatagi barátom, jól, köszönöm. Mi szél hozott?
- Meg akarom tudni te gyors vagy, vagy messzire tudsz menni. Hisz a rokonom vagy, de nincs is púpod! Főleg kettő.
- Gyere velem.-kérte az alpaka, és elindultak a magas, sziklás dél-amerikai hegyek között.
Mentek vagy két kilométert, emelkedtek pár száz métert, mire is a kis teve kifulladt.
- Álljunk meg, nem bírom én ezt a terepet sem. De miért?
- Mert nagyok a púpjaid, nehezek, és te is sokkal nagyobb vagy nálam.
Én ide lettem kitalálva a hegyvidékre, rövidebbek a lábaim, kisebb a testem is.
Te sík terepre termettél, oda való vagy. Én pedig ide. A hegyvidéken pedig víz is több van, mint a sivatagodban. Nekem nem kell púp.
- Köszönöm szépen, most is okosabb lettem.- mondta a kis teve, majd némi labdázás után haza is ment.
Ott elmesélte az anyukájának miket tanult, majd bebújt az árnyékba pihenni.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...