2012. január 23., hétfő

A csimpánz és a bogár

Élt egyszer egy csimpánz, aki kicsit kisebb volt, mint a többiek. A nagy majomcsapatban ahol a szüleivel élt, ő volt a legkisebb termetű. Sokan csúfolták is érte, mindig ilyeneket mondtak neki:
- Gyere Törpi, gömbölyödj össze és focizhatunk veled.
- Ó, te megint itt vagy? Azt hittem csak egy kisegér van a lábam alatt.
Törpit nem érdekelte, nem foglalkozott a gonosz majmokkal, hanem a barátjával játszott inkább.
Ugyanis nem minden majom volt gonosz és csúfolódó, volt egy igazi jóbarátja, aki a szomszéd fán lakott a szüleivel és nagyszüleivel, akik már nagyon ősz, öreg majmok voltak.
Sokat kergetőztek, sokszor mentek együtt az őserdőbe bogárvadászatra, amit nagyon szerettek enni.
De volt hogy csak heverésztek a folyóparton, és beszélgettek.
Egy nap viszont a jóbarát Maki elköltözött. Az egész család elment egy másik majomcsapat lakhelyére, egy nagy réten túlra, ami jó messze volt.
Így Törpi már egyedül járta az erdőt, és a csúfolódók is egyre jobban zavarták. Egy nap, mikor finom bogarakat falatozott, az egyik dörömbölt a szájpadlásán:
- Engedj ki, te buta majom! De azonnal.
Törpi csodálkozva kivette, mire a bogár megrázta magát és így szólott:
- Tudd meg, engem nem ehetsz meg, mert ha megeszel, akkor nem tudom teljesíteni az erdei állatok kívánságait.
- Miért, varázsbogár vagy?
- Igen, én azért vagyok, hogy egy-egy jó kívánságot teljesítsek.
- És ha én egy nagy kosár bogarat kérek?
- Akkor azt fogsz kapni. De szerintem ennél okosabban is tudsz kívánni.
Törpi elgondolkodott, tudta, bogarat annyit eszik, amennyit csak akar, így ezt kívánta:
- Kérem, hogy a barátomék költözzenek vissza ide.
- Az bajos lesz, szólt a bogár, mert az ő anyukája kérte, hogy el tudjanak menni innen, a rossz majmok csapatából.
- De én nem is vagyok rossz.
- Valóban, sőt a családod is jó, így azt tudom tenni, hogy ti elköltözhettek innen. Lesz módotok rá, befogad majd a másik majomcsapat.
Mikor a kis bogár ezeket a szavakat kimondta, el is tűnt.
Törpi pedig vakarta a fejét, nem is tudta mit higgyen, mit várjon, mit tegyen.
Így a nagy tanácstalanságban egyszerűen hazament, és elmesélte az anyukájának mi történt.
A majommama hitte is meg nem is, de inkább nem.
- Mit képzelsz, ha ez igaz lenne, akkor minden állat kívánna, és minden másképp lenne.
- Honnan tudod, hogy nincs minden másképp, mint a bogár nélkül lett volna, anya?
De a majommama nem tudott válaszolni, mert megérkezett az apuka, aki örömmel újságolta:
- Képzeljétek, találkoztam egy régi barátommal, tudod fiam, Maki barátod apjával, és azt mondta, minket is befogad a csapatuk, átköltözhetünk a jobb majmok közé. Tudom, hogy nem szeretsz itt élni, így aztán mihamarabb csomagoljatok!
Anya és fia egymásra néztek, és szó nélkül pakolták a holmijukat.
Estére már meg is érkeztek a távoli nagy rét szélére, ahol Maki és Törpi vidáman ugrándozva köszöntötték egymást.
Végre együtt voltak a barátok, együtt volt a jó csapat.
A kis varázsbogár pedig tovább hallgatta a kívánságokat, és ami jó volt, azt teljesítette.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...