2012. január 27., péntek

A színrobotok

Szili mondta egyik este, így erről kellett mesélnem.

Élt egyszer egy nagy réten négy színrobot. Mert a robotok nem csak játékboltban vagy robot boltban élnek, hanem réteken is. Csak ritkán láthatóak. Ők négyen is így éltek. Néha láthatatlanul, néha megmutatkozva. Egy Kék, aki kedves volt, de néha szomorú, egy Piros, aki mindig dühös és kiabálós, egy Sárga aki néha irigy néha pedig napsugarasan jókedvű, és egy Zöld, aki mindig nyugodtan nézett a világba.
Ott a réten éldegéltek, robotkodtak, robot reggeliztek, ebédeltek, vacsoráztak, és robot alvást is csináltak. Olyankor nem csináltak semmit, csak feküdtek vagy ültek és néztek előre.
Mikor ébren voltak olyankor meneteltek, táncoltak vagy harcoltak. olyan robotos életet éltek.
Igazán szerettek volna egy ember gazdát, aki játszik velük, foglalkozik velük, és megmondja mit csináljanak, mert ez így unalmas volt nekik. A Piros be is dühödött egy táncnál, és otthagyta őket.
Elment a bokrok közé lehiggadni, de közben is kiabált, hogy:
- Miért kell mindig táncikálni? Miért nem harcolunk többet? Nem vagyok én balett táncos!
A többiek maradtak, beszélgettek és tudták hogy Piros is hamarosan lenyugszik és visszajön.
De közben láthatóvá váltak, mert ha nem voltak együtt, akkor a láthatatlanság is elhagyta őket.
Ekkor ment arra egy férfi, aki apuka is volt. Meglátta a három robotot és megörült nekik, mert úgy gondolta, pont jók lesznek a három fiának. Felkapta őket, és mikor végzett a favágással amiért jött, akkor hazament velük.
Otthon hatalmas öröm volt, megosztoztak a robotokon a fiúcskák, és neki is ültek játszani.
De a robotok nem csináltak semmit. Csak álldogáltak, elemtartó sem volt bennük, mert napelemesek voltak.
- Ezek le sem tudnak merülni.- mondta az apuka.
- Akkor biztos elromlottak.- állapította meg a nagy fiú.
- Lehet, hogy ezért voltak az erdőben, mert oda dobták ki őket.- szólt a középső fiú.
- Menjünk oda, ahol Apa találta őket, hátha van még valami alkatrész.- kérte a legkisebb fiúcska.
 Mentek is. Nem vártak semmire, rögvest lábra kaptak, és robogtak a rétre. Hamar odaértek, nem volt messze. Ott meglátták a Piros robotot, aki már kétségbeesve kereste a többieket. Akik nélkül működni sem tudott, semmire nem ment a társai nélkül, mert ők csak együtt voltak erősek és élőek.
A fiúk meglátták a magányos robotot, felkapták és vitték is haza.
Otthon aztán nagyon csodálkozott mindenki, mert a négy robot együtt már működött. Mindenfélét csináltak, majd olyasmiket is, amiket a fiúk parancsoltak nekik.
Felmentek a lépcsőn, harcoltak gonosszá vált autókkal, sárkányokkal, mindenféle egyéb szörnyekkel.
Mindenki boldog volt.
A robotok azért, mert együtt lehettek, a fiúk pedig azért, mert jó kis játékaik lettek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...