2012. április 3., kedd

A szörny

Élt az erdőben egy szőrös és nem túl szép teremtmény. Hatalmasra nőtt, döngő léptekkel közlekedett mindenfelé, megfordult néha a városban is. Az emberek persze féltek tőle, mert mindentől félnek ami ismeretlen. Így van ez, mióta világ a világ. A szörny pedig nem volt gonosz, de ezt nem tudhatta senki, hisz nem próbálták megismerni. Messze elkerülték, ha sétált. Még az ablakokat is becsukták, behúzódtak kapualjakba, onnan lestek kifelé míg el nem ment.
A szörny eközben intézte a dolgát, hisz néha neki is kellett venni ezt-azt. A boltban is félve köszöntek neki, adták amit kér. Dörgő hangon beszélt, és a vastagra nőtt szemöldöke összehúzva állt mindig, apró szemei vakítóan villantak mindenkire. Nem csoda, ha féltek tőle. Sajnos az emberek mindig attól félnek akitől nem kéne, és abban bíznak akiben nem kéne. Nem tudják, hogy a nagyranőtt szörnyek általában jók, viszont a pici koboldfélék azok, akiktől tartani kell. Mert azok besurrannak apró réseken, néha a falon is átmennek, és ellopják a gazdák csirkéit, apróbb libákat, és még kismalacokat is. Persze a koboldok nem esznek ilyesmit, így mindenki a szörnyre gyanakodott, aki felettébb gyanús volt. Hisz az erdőben élt, ki tudja miket csinál ott! Pedig ha látták volna.
Üldögélt a kunyhója előtt, és énekelt a nyusziknak. Vicceket mesélt a vaddisznóknak, és barátkozott a rókákkal. Ők ugyan nem értették, de szerették a barátságos óriást, aki mindig kedvesen viselkedett velük, és sosem lőtt volna rájuk. Hisz még húst sem evett! Zöld növényeket szedett, abból készített enni és innivalót is.

Egyszer, egy hideg és havas napon sétált a szörny a városból hazafelé. Meglátta, hogy két autó be van csúszva az árokba. próbáltak kijönni, de jeges volt minden, folyton visszacsúsztak. A szörny odalépett a vezető ablakához, és bekopogott:
- Várj, segítek.
És választ sem várva, kihúzta mindkét két autót. Akik köszönés nélkül elhajtottak, mert mint mondtam, nagyon féltek.

A szörny vegyes érzésekkel ballagott hazafelé. Egyrészt örült, mert meg tudott menteni valakit, másrészt búslakodott, mert még mindig nem látták meg benne a jót.
Ez részben volt igaz, mert valami megváltozott.
Az emberek elkezdtek beszélni róla.
Jókat.
És azon a héten egyik nap, egy kisebb kirándulócsoport sétált a kunyhója felé. Jól megnézték mit csinál a szörny, kutatták a gonoszság jeleit, de csak annyit láttak, hogy a nagyranőtt szőrös és mérgesképű óriás üldögél a nyuszik mellett, és énekelget. Majd odaszól nekik:
- Szép jó napot, barátaim. Mi járatban?
- Ó, mi csak kirándulunk.- felelte egy férfi.
- Nem innának egy finom hársfa teát? - kérdezte az óriás.
- Nem, nem, hisz mennünk kell.
És ezzel el is mentek.
A szörny tudta, ez még nem barátkozás, de valami apró jó dolog, aminek nagyon örült. Így lett egyre jobb napja, mert a jók mindig kiérdemlik a jutalmukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...