2012. szeptember 18., kedd

Mese a meséről

- Anya, te mondod a legjobb meséket. Mindenki ilyeneket mond?
- Nem, sokan nem mesélnek.
- És azokkal mi lesz?
- Elmesélem.

Volt messze földön egy barlang, ahol egy öregember élt. A régi nagy mesélő bölcsek egyik utolsó leszármazottja volt, aki mindent tudott a világról.
Sok-sok ember elzarándokolt hozzá, hogy hallgassa meséit a világról. Mesélt az öregember a fákról, évszakokról, tengerekről, világűrről, régi letűnt korokról, állatokról, bolygókról, csillagokról, mindenről. Az emberek meghallgatták, és a meséit továbbadták. Ismerősöknek, családnak, gyerekeknek.
Amikor nem volt nála senki - ez ritkán adatott meg - , akkor tevékenykedett. A barlang körül ápolta a növényeket, szeretgette az állatokat.

De a világ fejlődött, az embereknek egyre kevesebb idejük akadt elmenni hozzá a messzi barlanghoz. Dolgoztak, szórakoztak, csak úgy éltek. Azt lehetett észrevenni, hogy mindenfelé viszálykodnak, irigykednek, ármánykodnak és boldogtalanok az emberek. Az életükből egy dolgot felejtettek ki: hogy hogyan is kell élni igazán.
Hamis, talmi dolgokat tartottak követendőnek, oktalan, valójában céltalan álmaik voltak, és még önmagukat is elfelejtették szeretni.

Egy napon egy fiú, ki hatodik gyermeke volt anyjának, elindult a mesélő öregemberhez. Hallott róla valahol, és meg akarta keresni. Fontos kérdései voltak a mindentudóhoz.
Mikor odaért, látta: az öregember csak ül, néz maga elé, és potyognak a könnyei.
- Miért sírsz, öregember?
- Mert nem jönnek hozzám. Én innen el nem mehetek, ide kell jönnie annak, aki hallgatni akar. De manapság nem jön senki. 10 éve nem járt erre emberfia. Te miért jöttél, ifjú ember?
- Azért jöttem, hogy megkérdezzem: mi a baj a világgal? Miért ez a sok gonoszság és baj? Hogy segíthetnék rajta?
- Menj, mesélj az embereknek. Mesélj sokat, és kérd meg őket, meséljenek ők is. Lassan meghal a mese, és akkor meghal a világ is, ha nem tesz valaki ez ellen. Mesélj rólam is, küldd őket ide, hadd meséljek én is. Én meg fogom kérni őket, meséljenek minél többet, így egyre többen leszünk, és lassan rendbe jön a világ.

A fiú bólintott, köszönt és elment.

Ettől kezdve minden nap 3 embernek mesélt, akiket megkért, meséljenek ők is. Találjanak ki történeteket, meséljék mások történeteit, hagyjanak nagyobb teret a fantáziának.

Hogy mi lett a világgal?
Nézd meg.
Lásd meg, mi van körülötted, kell-e változtatni rajta, és ha kell, akkor kezdd te!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...