2012. november 22., csütörtök

A tengerész és a szellem

Meleg nap volt, már kora reggel forrón sütött a nap, még a tenger közepén is. Itt úszott a tengerész hajója, mellyel minden nap kihajózott, hogy halat fogjon vacsorára. Otthon várta a hét gyermeke, és a felesége.
A gyerekek iskolába jártak, a felesége ellátta az otthoni teendőket és az állatokat. Így éltek, minden nap.
Ezen a napon, a halász negyedszer merítette a hálóját, és akkor aznap elsőként, egy üveg akadt a hálójába. Abban az üvegben egy szellem volt bezárva, aki a tengeren bolyongott már több száz éve. Réges-rég zárták palackba, már ő sem emlékezett rá, pontosan mikor is. Nagyon vágyott már a szabad levegőre, arra hogy kint legyen.
De a halász visszadobta a tengerbe az üveget, nem kellett neki. Egy arra úszó delfin viszont az orrával visszapöckölte neki.
- Mi az, eltaláltalak? - kérdezte a halász, de persze a delfin nem felelt.
"Na, -gondolta a halász,- ez hiba volt. Nem visszadobnom kellett volna, hanem kivinni a partra, és a szemetesbe tenni. Úgy kell azt. De a delfin figyelmeztetett, hogy mi a teendőm."
És fogta a palackot, hogy kivigye a partra.
De a palack felborult, hiába tette a fedélzet padlójára egyenesen állítva. Gondolta megnézi, van-e benne egy kavics, vagy valami hasonló, amitől feldől.
Letekerte a kupakot, és ekkor a szellem kiszabadulhatott.
Jól kinyújtóztatta magát, és megszólalt:
- Jó reggelt, gazdám! Köszönöm hogy kiengedtél, már nagyon elfáradtam a bezártságtól!
- Nincs mit - mondta a halász - , de ki vagy te?
- A palack szelleme vagyok, ezen e tengeren utazom már sok száz éve.
-  Örülök, hogy kiszabadultál, de ugye nem akarsz megenni?
- Nem, sőt. Kívánhatsz tőlem, amit csak akarsz, én teljesítem.
- Mindent?
- Igen, az összes kívánságod, amíg csak élsz.
- Akkor kérek egy tányér sült halat borsóval. - mondta a halász, hogy kipróbálja a kívánság teljesülését.
Mikor ott termett előtte a kívánt étel, elcsodálkozott, és megköszönve meg is ette.
Majd pár óra halászás után, a napi hal fogással hazaindult.
Megvolt a másnapi ebéd és vacsora, már nem kellett dolgoznia többet.
A szellem a part közelében azt mondta:
- Kérlek gazdám, ne vigyél ki a partra, nem szabad ott lennem. Ott én meghalok.
- Akkor visszategyelek a palackodba?
- Nem, az nekem börtön! Itt várok rád, mikor újra jössz, akkor megint kívánhatsz tőlem.
- De gondolkodtam szellem, nekem mindenem megvan. Vannak szép és egészséges gyerekeim, van feleségem, házam, tüzelőm. Ételről gondoskodom nekik, és esténként pihenhetek is.
Itt vagyok a tengeren, minden nap látom a felkelő és lemenő napot, érzem a víz és a szél erejét, illatát. Mi kellhet még?
Nincs több kívánságom. Szabadon engedlek. Menj, ahová akarsz.
- Köszönöm. Bölcs és jó ember vagy, legyen szép életed!
Ezzel a szellem megfordult, és ellibbent a levegőben.
Innen kezdve a víz felett repkedve élt, az arra járóknak teljesítette a kérését, ha észrevették őt.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...