2013. augusztus 1., csütörtök

Az erdő hatása

Egyszer, valahol, valamikor régen történt, hogy 3 vándor, apa-fiú-nagyapa, bementek egy erdőbe. Fáradt vándorok voltak, telis-tele gondokkal, útjuk során rájuk rakódott nehézségekkel, problémákkal.
Mégis: mikor beértek az erdőbe, mikor a fák körbezárták őket, ezek a gondok hirtelen eltűntek. Nem gondoltak rájuk, nem bántották őket.

A fiú bohó volt és szertelen, az apa megfontoltabb de kicsit mégis hirtelen ember, a nagyapa bölcs és lassú.
A fiú szaladgált mint egy kiscsikó, minden bokrot megérintett, vándorbotjával suhintgatott a levelekre, lelógó ágakra. Megdobálta a mókusokat, madarakat, csapkodta a bogarakat.
Az apa nem csinált ilyesmit, ő mikor megfáradt, leült egy fára, és bicskájával vésegetni kezdett a kérgébe. Nyomot akart hagyni maga után.

Az öreg mondogatta nekik:
- Ne csapkodj, nem bántott téged senki és semmi!
- De papa! Olyan jó ahogy repkednek a levelek!
- Repkednek azok a széltől is, ne te verd le őket, hisz a bokor azon át lélegzik.
- Jól van! - mondta kelletlenül a fiú, és a botjával az úton lévő rovarokat nyomkodta.
Mikor a nagyapa meglátta mit csinál a fia, hogy az élő fát vési, rá is rászólt:
- Fiam! A fa élete múlik ezen, ha átvágod a kérget, meghal, hisz nem megy benne végig az élet, a nedvesség, a tápanyag a földből!
- Értem apám, de olyan sok fa van itt, miért számít ez az egy?
- Mind számít, ők egyben alkotnak egységet, ha egy kiesik, a többi is gyengül.
- De mire jó ez nekünk? Kit érdekel?
- Nem érezted mikor beértünk az erdőbe, hogy felszabadultabb és könnyedebb lettél? Hogy a vállad nem nyomják a gondok olyan nagyon?
- De éreztem, csak nem értettem mitől lett hirtelen jó kedvem.
- Nos, ez az erdő hatása. A fák, és a többi élőlény elveszik a gondjaid, és ha tisztelettel bánsz velük, a természettel, akkor megtartják, feldolgozzák, szeretetté és oxigénné varázsolják. Mint a kifújt levegőnkből is újra hasznos, beszívható oxigén lesz, pont a fák által.
De ha így bántok a környezettel, akkor vissza is adja a gondjaitokat az erdő, abban a pillanatban, ahogy kimész belőle, ahogy a fákat elhagyod.

Az apa hitte is, nem is, amit a nagypapa mondott, de hamarosan meg is tapasztalhatta az igazat.
Mikor útjuk kiért az erdőből, hirtelen a jókedve eltűnt, ismét eszébe jutottak a problémák, a napi gondok, minden amit pár órára elfelejthetett.
Ismét nyomasztó volt az élete, és arra gondolt: az apjának igaza van, másképp fog viszonyulni a természethez ezek után.

A fiú pedig? Még túl ifjú volt a dolgok megértéséhez, ha hallotta volna sem fogta volna fel, mert egyszerűen nem érdekelte. Ahhoz még pár év és pár csalódás kell neki, hogy jobbá válhasson, de ez már más mese.


LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...