2014. június 23., hétfő

A lélek kincse

Mikor megszületik az ember, vele születik a kincse is.
Ezt nem kapja meg, csak van neki, eldugva valahol a Földön, ami bárhol lehet.
Senki nem tudja merre van a kincse.
És ugyan nem tudjuk merre van, de egész korán elkezdjük sejteni hogy VAN.
Keresi-kutatja mindenki, hisz ha nincs meg, hiányzik.

Nem tudod mi hiányzik, csak érzed: valami nincs meg. Ettől még ugyan lehetnek az emberek boldogok. Hisz van aki sosem leli meg, nem is láthatja a kincsét, mégis teljes életet él.

De aki keresni kezdi, annak sincs egyszerű dolga. Mert rengeteg hamis kincs akadhat a kezébe, míg végül megfoghatja az igazit. Némely nem igazi kincs teljesen olyan, mintha AZ lenne. De előbb-utóbb meglátja akinél van, hogy a belsejében csúf fekete bogár él.
Nem igazi, nem AZ.

A saját kincsünkből csak egy van, aki megtalálja azé az igazi boldogság.
Nem igazán gyermekmese ez, de talán mégis.
A gyerekek rögtön tudják miről szól, még ha távoli nekik az a kincskeresés amiről beszélek.

Míg kincsünket kutatjuk, át kell vergődnünk ezer buktatón, kiálló gyökereken az élet sűrű erdejében, megtámadnak minket a szörnyek, jönnek a zombik, meg kell küzdeni velük.
Ami csak akkor könnyű, ha letesszük a félelmeket, és meglátjuk: a szörnyek és zombik nem igaziak. Tudjátok: mint az éjjeli szörnyek a szekrény alatt. Csak a képzeleted vetíti oda őket, ha feloltod a villanyt, eltűnnek.
Azt mondom gyerekek, lelketekben mindig égjen a fény, ha véletlen kiég gyorsan cseréljétek ki az égőt, a szörnyek így nem akadályozhatják meg a kincsetek meglelését.

Amikor pedig megtalálod nagyon vigyázz rá!
Azt se feledd, kincsed egy másik ember, így Te is kincs vagy valakinek.
Magadra is vigyázz!

2014. március 22., szombat

Az aranycipő

Volt a világon egy arany cipellő, amit mindenki meg akart szerezni, aki csak hallott róla.
Így volt ezzel a Fény Hercegnője is.
- Van már ezüst cipőm, réz cipőm, rózsaszín és csillagos cipőm, most aranyat akarok! Szerezzétek meg nekem! Egy zsák aranyat adok érte! És ha meglesz, akkor teljes lesz a gyűjteményem! Mást már nem kell megtalálnom, elveszem a fényt a Földről!!!
De az aranycipő intelligens volt és nem akart ide kerülni, ennek a hercegnőnek a gyűjteményébe. nem akarta hogy a fény eltűnjön, mert akkor eltűnne az élet a szépséges bolygóról.
Nem akarta az életét falak között élni, úgy, hogy más élet nincs a Földön.
Ezért amint meghallotta hogy őt keresik, el akarják vinni, útra kelt.
Az ellenkező irányba.
Ment, mendegélt, míg egy hídhoz nem ért. Ezen a hídon hiányzott egy darab a járdát alkotó deszkákból, ahol az egyik cipellő leesett. Sebes sodrású folyó futott alant, hamar elvesztette szem elől a testvérét a másik, hídon maradt cipő. Gondolkodott, most mi legyen? Utána ugorjon? És ha nem lesz meg akkor sem?
Sebaj, az élet csupa meglepetés, ugrott.
Közben a másik cipő kisodródott a madarak szigetére, ahol két madárka felvitte a fára. Pont jó lesz fészeknek, gondolták. Már hurcolták is bele a szalmát, füvet, amiből a fészek lesz.
A másik cipő sodródott még a vízben, de minden véletlen közrejátszásával a testvére mellett kötött ki. Belőle is fészek lett, mert a madarak szerették a fényes és emellett hasznos dolgokat.
Azóta is a madarak szigetén van a két aranycipő, a Fény Hercegnő hiába keresteti azóta is.
Ha a madárszigeten jársz, nézd meg. Fent van az egyik fán.

2014. január 2., csütörtök

Manó-móka

Meseországot mostanában sárkányokkal őriztették. Mert korábban volt néha keveredés, kijött valami meselény, bement néhány embergyerek, és ebből sok jó nem származott.
Soha.
Mert kívülről lehet szép a mesevilág, de vannak akiknek csupa szörny és fájdalom a meséjük, így nem csak kedves lények laknak ott.
Laknak félelmetesek is, akik ugyan semmi zűrt nem okoznak, de ez nem látszik rajtuk.
Nos, ma, csak egy sárkány volt a kapuban, mert nem számítottak semmi zűrre. Ő is laza volt, épp elment a mosdóba, amikor ezt egy huncut manó észrevette és kislisszolt.
Követte őt még egy, majd ezt észrevette a harmadik, és ez így ment 40 manóig!
Értitek?
Negyven manó az embervilágban, ott, ahol sokan a kóbor kutyát is ellenségnek tekintik.
Nem jó móka.
De a visszatérő sárkány nem vett észre semmit, hiába, nem a sok esze miatt volt ott, hanem a termete és félelmetessége miatt. Füle viszont volt, hat kontinensen át halló fülpár, és hallotta is már:
- Asszony! Valami törpék futkosnak a kertben!
- Törpék??? Miről beszélsz? Sokat ittál?
A sárkány tudta, ennek a fele sem tréfa, és rendbe szedte az agysejtjeit, gondolkodott.
- A hét törpe nem lehet, messze laknak a kijárattól. A manók talán? Nos, inkább megnézetem a varázslóval.
És hívta a közelben élő varázslót, a gömbjében pillantson a helyzetre.
Az pedig megerősítette: a manók azok, negyvenen!!
A sárkány tudta, ebből óriási zűr lehet, mert a manók hamar átváltanak a kedves kicsi aranyoskából a bajkeverő funkciójukra, amit jobban szeretnek. Ezért rögtön hívta a manószedő lényt, aki kutyának látszott, de a manók voltak a szakterülete. Mivel a manók nem látták őt, nem érezték a szagát, így szépen a közelükbe tudott kerülni. Volt neki manószedő zsákja is, egy feneketlen hátizsák, amibe akár 400 manó is elfért volna, de most csak 40 volt kint.
Elindult, és szerencsére hamar odaért. Nem jutottak messze a manók, mert sárosak lettek, elfáradtak, és egy folyóparton ülve tisztogatták a lábukat, pihentek.
Elkezdte elkapdosni őket.
Azt még tudni kell, hogy a manók visítanak ám, mint az újévi malac, ha valaki hozzájuk nyúl. Sem az embert, sem egymást nem szeretik, a kutyaféléket pedig végképp utálják. De a manószedő kutyának volt egy fegyvere. Ráfújt a manóra, és az két percre megnémult. Két perc alatt pedig, egy csoda manószedő kutya összeszed ám negyven manót!
Meg is volt, visszavitte őket, elhárult a veszély.
Megtanulták, hogy a kapuban csak két sárkány lehet, akik lehetőleg nem mennek egyszerre wc-re.
Itt a vége.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...