2014. január 2., csütörtök

Manó-móka

Meseországot mostanában sárkányokkal őriztették. Mert korábban volt néha keveredés, kijött valami meselény, bement néhány embergyerek, és ebből sok jó nem származott.
Soha.
Mert kívülről lehet szép a mesevilág, de vannak akiknek csupa szörny és fájdalom a meséjük, így nem csak kedves lények laknak ott.
Laknak félelmetesek is, akik ugyan semmi zűrt nem okoznak, de ez nem látszik rajtuk.
Nos, ma, csak egy sárkány volt a kapuban, mert nem számítottak semmi zűrre. Ő is laza volt, épp elment a mosdóba, amikor ezt egy huncut manó észrevette és kislisszolt.
Követte őt még egy, majd ezt észrevette a harmadik, és ez így ment 40 manóig!
Értitek?
Negyven manó az embervilágban, ott, ahol sokan a kóbor kutyát is ellenségnek tekintik.
Nem jó móka.
De a visszatérő sárkány nem vett észre semmit, hiába, nem a sok esze miatt volt ott, hanem a termete és félelmetessége miatt. Füle viszont volt, hat kontinensen át halló fülpár, és hallotta is már:
- Asszony! Valami törpék futkosnak a kertben!
- Törpék??? Miről beszélsz? Sokat ittál?
A sárkány tudta, ennek a fele sem tréfa, és rendbe szedte az agysejtjeit, gondolkodott.
- A hét törpe nem lehet, messze laknak a kijárattól. A manók talán? Nos, inkább megnézetem a varázslóval.
És hívta a közelben élő varázslót, a gömbjében pillantson a helyzetre.
Az pedig megerősítette: a manók azok, negyvenen!!
A sárkány tudta, ebből óriási zűr lehet, mert a manók hamar átváltanak a kedves kicsi aranyoskából a bajkeverő funkciójukra, amit jobban szeretnek. Ezért rögtön hívta a manószedő lényt, aki kutyának látszott, de a manók voltak a szakterülete. Mivel a manók nem látták őt, nem érezték a szagát, így szépen a közelükbe tudott kerülni. Volt neki manószedő zsákja is, egy feneketlen hátizsák, amibe akár 400 manó is elfért volna, de most csak 40 volt kint.
Elindult, és szerencsére hamar odaért. Nem jutottak messze a manók, mert sárosak lettek, elfáradtak, és egy folyóparton ülve tisztogatták a lábukat, pihentek.
Elkezdte elkapdosni őket.
Azt még tudni kell, hogy a manók visítanak ám, mint az újévi malac, ha valaki hozzájuk nyúl. Sem az embert, sem egymást nem szeretik, a kutyaféléket pedig végképp utálják. De a manószedő kutyának volt egy fegyvere. Ráfújt a manóra, és az két percre megnémult. Két perc alatt pedig, egy csoda manószedő kutya összeszed ám negyven manót!
Meg is volt, visszavitte őket, elhárult a veszély.
Megtanulták, hogy a kapuban csak két sárkány lehet, akik lehetőleg nem mennek egyszerre wc-re.
Itt a vége.

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...