2014. június 23., hétfő

A lélek kincse

Mikor megszületik az ember, vele születik a kincse is.
Ezt nem kapja meg, csak van neki, eldugva valahol a Földön, ami bárhol lehet.
Senki nem tudja merre van a kincse.
És ugyan nem tudjuk merre van, de egész korán elkezdjük sejteni hogy VAN.
Keresi-kutatja mindenki, hisz ha nincs meg, hiányzik.

Nem tudod mi hiányzik, csak érzed: valami nincs meg. Ettől még ugyan lehetnek az emberek boldogok. Hisz van aki sosem leli meg, nem is láthatja a kincsét, mégis teljes életet él.

De aki keresni kezdi, annak sincs egyszerű dolga. Mert rengeteg hamis kincs akadhat a kezébe, míg végül megfoghatja az igazit. Némely nem igazi kincs teljesen olyan, mintha AZ lenne. De előbb-utóbb meglátja akinél van, hogy a belsejében csúf fekete bogár él.
Nem igazi, nem AZ.

A saját kincsünkből csak egy van, aki megtalálja azé az igazi boldogság.
Nem igazán gyermekmese ez, de talán mégis.
A gyerekek rögtön tudják miről szól, még ha távoli nekik az a kincskeresés amiről beszélek.

Míg kincsünket kutatjuk, át kell vergődnünk ezer buktatón, kiálló gyökereken az élet sűrű erdejében, megtámadnak minket a szörnyek, jönnek a zombik, meg kell küzdeni velük.
Ami csak akkor könnyű, ha letesszük a félelmeket, és meglátjuk: a szörnyek és zombik nem igaziak. Tudjátok: mint az éjjeli szörnyek a szekrény alatt. Csak a képzeleted vetíti oda őket, ha feloltod a villanyt, eltűnnek.
Azt mondom gyerekek, lelketekben mindig égjen a fény, ha véletlen kiég gyorsan cseréljétek ki az égőt, a szörnyek így nem akadályozhatják meg a kincsetek meglelését.

Amikor pedig megtalálod nagyon vigyázz rá!
Azt se feledd, kincsed egy másik ember, így Te is kincs vagy valakinek.
Magadra is vigyázz!

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...