2014. június 23., hétfő

A lélek kincse

Mikor megszületik az ember, vele születik a kincse is.
Ezt nem kapja meg, csak van neki, eldugva valahol a Földön, ami bárhol lehet.
Senki nem tudja merre van a kincse.
És ugyan nem tudjuk merre van, de egész korán elkezdjük sejteni hogy VAN.
Keresi-kutatja mindenki, hisz ha nincs meg, hiányzik.

Nem tudod mi hiányzik, csak érzed: valami nincs meg. Ettől még ugyan lehetnek az emberek boldogok. Hisz van aki sosem leli meg, nem is láthatja a kincsét, mégis teljes életet él.

De aki keresni kezdi, annak sincs egyszerű dolga. Mert rengeteg hamis kincs akadhat a kezébe, míg végül megfoghatja az igazit. Némely nem igazi kincs teljesen olyan, mintha AZ lenne. De előbb-utóbb meglátja akinél van, hogy a belsejében csúf fekete bogár él.
Nem igazi, nem AZ.

A saját kincsünkből csak egy van, aki megtalálja azé az igazi boldogság.
Nem igazán gyermekmese ez, de talán mégis.
A gyerekek rögtön tudják miről szól, még ha távoli nekik az a kincskeresés amiről beszélek.

Míg kincsünket kutatjuk, át kell vergődnünk ezer buktatón, kiálló gyökereken az élet sűrű erdejében, megtámadnak minket a szörnyek, jönnek a zombik, meg kell küzdeni velük.
Ami csak akkor könnyű, ha letesszük a félelmeket, és meglátjuk: a szörnyek és zombik nem igaziak. Tudjátok: mint az éjjeli szörnyek a szekrény alatt. Csak a képzeleted vetíti oda őket, ha feloltod a villanyt, eltűnnek.
Azt mondom gyerekek, lelketekben mindig égjen a fény, ha véletlen kiég gyorsan cseréljétek ki az égőt, a szörnyek így nem akadályozhatják meg a kincsetek meglelését.

Amikor pedig megtalálod nagyon vigyázz rá!
Azt se feledd, kincsed egy másik ember, így Te is kincs vagy valakinek.
Magadra is vigyázz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...